Van egy igazság, amit minden webfejlesztő és marketinges titokban tud: a saját oldalunk a legnehezebb projekt.
Egy ponton úgy döntöttem, rendet rakok. Nem csak a fiókban, hanem online is – meghatároztam, mi az, ami igazán számít, és mi az, amit el lehet engedni. Ebből a tisztogatásból született a SliviArt mint önálló brand, és a sliviart.com mint a festészetnek szánt saját tér.
A szétválasztás tudatos döntés volt: a jamborszilvi.hu a vállalkozásomé, ahol a nevem és a szakmai munkám van előtérben. A SliviArt az, ahol a festészet a főszereplő – akvarell, botanikus illusztrációk, urbán sketching. Az oldal angolul van, mert a festészet nem ismer határokat, és én sem akarok mesterségeseket szabni.
A legnagyobb kihívás nem technikai volt. Az volt a kérdés: ki vagyok én ezen az oldalon? Ha nincs arculat, ha nincs egy kerítés ami behatárol, ez meglepően nehéz megválaszolni. Ügyfeleknél van egy brief, van visszajelzés, van valaki, aki azt mondja: ez igen, ez nem. Saját magunknál mi vagyunk egyszerre az ügyfél, a tervező és a kritikus – és ez a három szerepkör nem mindig ért egyet.
Egy ponton rászóltam magamra: ez lesz, és kész. Az oldal velem együtt fejlődik majd.
